Stabilis izotópok alkalmazása a nukleáris medicinában.
Szentgyörgyi Pál
Országos Gyógyszerészeti Intézet.
A nukleáris gyógyszerek egyik csoportját elsősorban (de nem kizárólag) a könnyű stabilis izotópokkal jelzett készítmények alkotják. Ilyen izotópok: deuterium, 10B, 13C, 15N, 18O. Alkalmazásuk mind in vitro, mind in vivo körülmények között történhet. A dolgozatban az in vivo diagnosztikai és terápiai alkalmazásokkal foglalkozunk. A stabilis izotópokkal történő vizsgálat előnye, hogy nem teszi ki sem az egészségügyi személyzetet, sem a beteget, sem a környezetet radioaktív sugárzásnak. Terhes nők, szoptató anyák és 18. évüket be nem töltött személyek esetében a stabilis izotóppal történő vizsgálatoknak nincs ellenjavallata. Stabilis izotópokat háromféleképp alkalmaznak a nukleáris medicinában:
1. Az emberi szervezetbe stabilis izotóppal jelzett készítményt juttatnak be. (Példa: deuteriummal jelzett készítmények alkalmazása metabolizmusok tanulmányozására).
2. A stabilis izotóppal jelzett készítményt a beadás elött neutronsugárzásnak teszik ki, aminek hatására a készítmény radioaktívvá válik. A készítmény előállításakor a gyártási személyzet nincs kitéve sugárzásnak. (Példa: 152Sm inkorporációja különböző gyógyszerformákba).
3. A betegnek beadott és egy célszövetben dúsult stabilis izotóppal jelzett készítményre lokálisan neutronsugárzást bocsátanak. Igy radioaktív izotóp csak a célszövetben keletkezik és annak hatása legtöbbször nem terjed túl a célszövet előre meghatározott méretén. (Példa: a stabilis 10B alkalmazása).